Nem bírtam tovább, muszáj leírnom máris a címet, pedig még nincs minden készen. :$ Ezt légyszíves nézzétek el nekem. :D Folyamatosan teszem majd fel az eddigi részeket, szerintem 1-2 nap és már az újak jönnek. ;D Merthogy már megírtam a folytatást. :P Mint látjátok (majd) ez az oldal kétnyelvű lesz, hogy a Youtube-os barátaim is el tudják olvasni. :$ Új, angol nyelvű fanfictiont is nyitottam, nem tudom hogy mennyi ideig él majd, de ha fogom folytatni, akkor megírom majd magyarul is. ;P Nem is húznám tovább az időt, lécci ezentúl ide járjatok:
A cím nem túl sokat változott, szerintem könnyen megjegyezhető. (:
Top cseréim egyenlőre ott nincsenek, ezért nyugodtan vegyetek le. A többieket viszont meg szeretném tartani, remélem ti is így vagytok ezzel. :$
Most rövid leszek, igazából csakis azért jelentkezem, hogy tudassam, nem halt meg a lap. :DTeljes erőbedobással dolgozom a meglepin, ezúttal tényleg, és nem csak tervezgetek. :P Remélem sikerrel járok, és hamarosan megláthatjátok miről is van szó. (:
Nos, ha minden igaz, akkor ez itt az utolsó előtti részlet. (: Már nagyban gondolkozom a folytatáson, remélem tetszeni fog nektek. *-*
"-Hol? -ebben a pillanatban Karen elérte amit akart. A mindenre elszánt, megtört pillantás. Nem a lány szeméből, de a fiúéból még intenzívebben jött, mint amit Chloe valaha is produkálhatott volna. Nem a saját maga bőrét akarta menteni, hanem a másikét. Féltette. Szerette." Több >>
Közeleg a fanfic vége... Mert ugyanis döntöttem. Itt le kell zárni, mert az úgy jó. :P Lesz folytatás, csak másik cím alatt fog futni. (: (Most lehet szitkozódni, vagy örülni. Ami tetszik xP)
"Jeremy és Damon megegyezett abban, hogy külön-külön próbálnak Karen nyomára bukkanni, és ha szerencsével járnak, akkor szólnak a másiknak. A fiú előnyben volt. Emlékezett még arra az éjszakára amikor az ájult lányt vitte haza az országútról. Fogalma sem volt hogy miért, de olyan érzése támadt, hogy arra kell elindulnia." Tovább >>
Bár igazából a most következő részeket találtam ki szinte legelőször a ficből, most valahogy minden összamosódott nekem. XD Abszolút nem úgy terveztem a folytatást mint amit most eszeltem ki. Van egy apró újítás is, ennél a résznél lehet kommentelni közvetlen a 'fejezet' alatt. Hátha valaki szeretne... *-* Ha nem jön be, akkor leveszem, és a többinél alapból nem lesz. Próbálkozni viszont lehet. XD Azon kívül ugye a múltkor amolyan dupla rész volt, és egy picit csaltam, ugyanis a második rész fent volt már akkor mint amikor az első, csak regisztrálttá tettem. Igazából ezt csak azért tettem így, mert tudtam, hogy lusta lennék már másnap újra linkelgetni. :"D Viszont ennek hatására 2 ember is regisztrált az oldalra, amit mindkettőjüknek szeretnék nagyon szépen megköszönni. <3 Erre tényleg nem számítottam. :D Viszont ennek hatására lehet, hogy máskor is felteszem majd előbb az ilyen 'dupla részeknél' a másodikat. :P ( Főoldalra nem lesz kiírva, csak ha már mindenkinek látható, viszont a fanfic menüben ott lesz. (: )
"Karen nem tudta, hogy mit csináljon. Egyszerűen képtelen volt végezni Chloeval. Keserű érzéseket keltett fel benne. Megölte a férjét. Nem akarta tudni, hogy az még mennyi mindent hallgatott el előle. Tönkretette az életét. Most pedig végre itt van a gyilkos a karmai között, és ő, a rettenthetetlen, aki hogy bosszúját véghezvigye már féltucat vámpírral végzett, nem bírt ezzel az eggyel." Tovább >>
Már ma hoztam a jelenet másik felét. (: Nem is húzom az időt, tessék olvasni. *__________*
"-Nem tudok róla. Sajnos azalatt az évszázad alatt amíg vámpírként éltem valószínűleg rájöttem volna, ha van ilyen kiskapu.
-Nagyon el vagy telve magaddal. Lehet olyan is, amiről te nem tudsz.
-Lehet. De azzal nem érünk el semmit. -Jeremy egyetértett ezzel, minden tudatos tiltakozása ellenére." Tovább >>
Eredetileg egy hosszabb részt szerettem volna feltenni, de mivel így kilógott a sorból mégis két részre osztottam. A következő is felkerül hamarosan.^^
"-Kérdezzük meg tőle. Gyere.
-Rontsunk be azzal, hogy hé, ki változtatott át? Esetleg megöltél egy William Mud nevű embert tíz éve?
-Pontosan ezt fogjuk tenni. Nem értem mi a kifogásod ellene. Én mindig így csinálom.
-Ezért is szeretnek annyira...
-Tudni akarod, vagy sem?
-Szeretném, de...
-Nincs de. Te maradhatsz. Én megyek. -indult el Damon Chloe háza felé." Tovább >>
Bár a változtatás projektem ott csücsül ahol egy hete, mert semmi időm nincs, de új részt azért hoztam. (: Hosszabbat szerettem volna, de képtelen voltam folytatni. X D (Már egy-két napja megírtam ezt, és akartam hozzá írni, de sehogy sem jött össze...) Majd lehet hogy bővítek. :P
"-Az igazság az, Jeremy, hogy sajnos én sem tudom a válaszokat a kérdéseidre.
-Ezt hogy érted?
-Karen Mud. Az a nő, akinek a férje rájött, hogy vámpír vagyok, és majdnem sikeresen elpusztított. De csak majdnem, mert Chloe megmentett. Aznap láttam őt utoljára. Még ember volt. Megöltem. Azóta is szörnyen érzem magam miatta, de így történt. Nem szeretném magam menteni, de nem volt más lehetőség számára. Ha ott találják kínok között hal meg, amiért segített nekem. Fényes nappal volt. Ha átváltoztatom, akkor pedig nem jut ki a házból." Tovább >>