Ebben a pillanatban csörrent meg Damon telefonja.
-Nekem mennem kell. -mondta a tulajdonos, miután ránézett a képernyőre. Chloe szúrósan nézett rá, de hiába, a férfi már el is viharzott.
-Nem tudom mit művelsz te vele, de azt viszont igen, hogy sűrgősen abba kell hagynod! Az öcsém már eleget szenvedett, nem kell neki még egy csalódás.
-Szia Elena. -a vámpírlány direkt kihangsúlyozta az első szót. -Egyébként pedig nem az történt, amire te gondolsz...
-Miért, mire gondolok?
-Jó kérdés. -mosolyodott el Chloe. -De biztos, hogy nem arra. Nem kezdek ki az összes erre járó fiúval. Ha ilyen lennék szerinted Jeremy kedvelne?
-Figyelj, Damon nem feltétlen az, akinek te gondolod. -váltott témát a lány. Hirtelen aggódó hangnemben beszélt.
-Megint tévedsz. -akár az igazat is mondhatja. Egyszer úgyis kiderül...
-Tévednék? -kérdezett Elena vissza, de látszott rajta, hogy nem hisz benne.
-Bizony. Damont tíz éve ismerem. Az jó hosszú idő...
-Tíz éve? -elakadt a lány szava.
-Hogy egész pontosak legyünk, egy hónapja lesz tizenegy éve, hogy először találkoztunk. Igaz, egy ideje nem tartjuk a kapcsolatot, de ő nem olyan aki sokat változik, ugye? -még egy vigyort és kacsintást is megenedett magának. Nála az ütő kártya. Többet tud a férfiról, és persze a lányról is megtudott jópár dolgot, amíg az egyáltalán nem ismeri őt.
-Nem, nem változik... Mit akart tőled öt évesen? -nem fért a fejébe ez a lehetőség. Biztos hazudik a lány.
-Nem öt voltam. Már elmúltam tizennyolc. -kihúzta magát, hogy ez becsületbeli kérdésnek tűnjön.
-Akkor hogyhogy alattam jársz a suliban?
-Hosszú történet. -volt a válasz. Egyrészt örült annak, hogy elterelte Elena figyelmét, de újabb bizonytalan talajra léptek ezzel a témával. Igazából tovább szeretett volna ittmaradni. Ez volt az egyetlen indok.
-Van időnk.
-Évvesztes vagyok. -talán beéri majd ennyivel.
-Mennyit tudsz róla? -újra témánál vagyunk, gondolta Chloe.
Te mennyit tudsz róla? -kérdésre kérdéssel. Remélte hogy a lány nem fogja óvodás módjára neki szögezni, hogy ő kérdezett előbb.
-Sokat. -fél perc csönd lett a beszélgetésben. Mindketten a saját gondolataikba merültek.
-Hogyan élted túl? -fogalmazta meg Elena a legfontosabb kérdését.
-Ki mondta, hogy túléltem? -Elena tudta, hogy Chloe ennél többet nem fog elárulni, de ettől csak még kíváncsibb lett. Nagyon fúrta még az is az oldalát, hogy Damon miért hallgatott a barát érkezéséről eddig. Miért nem vállalták eddig, hogy ismerik egymást? Annyi kérdés... És mind megválaszolatlan. Chloe intett egyet, és eltűnt az első utcában.