Reggel Chloe rettenetesen boldogan ébredt fel. Itt van Jeremy mellett. A fiú nem taszította el magától, megbocsátott a hallgatása miatt. Óriási vigyorral az arcán fordult az ágy másik oldala felé.
-Jó reggelt. Tudod gondolkoztam. Azt mondtad a múltkor, hogy elmúltál tizennyolc. Most már értem, hogy miért is nem azt mondtad, hogy hány éves vagy valójában. Én viszont nagyon kíváncsi vagyok. Megosztanád velem? -Chloe először nem tudta, hogy csak zsörtölődik-e, de amikor az továbbra is várakozott a válaszra, rászánta magát, hogy belefogjon abba.
-Tizennyolc vagyok.
-Pontosan? -felhúzta a szemöldökét. Nem hitt neki.
-Pontosan tíz éve változtam át. Nem messze innen. -úgy érezte, hogy  ezzel túl sokat árult el. Nem szerette volna ezt alaposan taglalni.
-Hol?
-Jeremy kelj fel! Ne késs el! -hallották egyszerre Jenna ordítását. A fiún látszott, hogy nem adja fel, még fogja ezzel nyaggatni a lányt.
-Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be!
-Ó dehogynem. -mondta Chloe kacagva, miközben kirontott a szobából, a fiú ingjében, Elena szeme láttára.
-Öhm. Szia.
-Á szia Elena. -mondta hatalmas lelkesedéssel Chloe. Valamiért most nagyon felpörgött. Ideje visszatérni a Földre. Az előtte álló lány eléggé furcsán nézett rá. Lenézett magára. Kezdte megszokni, hogy a ruhája nem épp az alkalomhoz illő, ezért nem is foglalkozott vele sokat.
-Este nem láttalak. -a kijelentés már-már átcsúszott kérdésbe. Tényleg úgy gondolja, hogy be kéne számolnia arról, hogy hogyan került ide? Azt is ecsetelnie kellene, hogy mi minden történt? Persze ez nem lett volna olyan hosszú, hiszen szinte rögtön elaludt. De persze színesíthetné a sztorit... Nem voltak még annyira jóban, hogy ezt megkockáztassa. Gyerekkori barátai mind észrevették a csalásokat, és együtt nevettek rajta. Egy pillanatra fájdalmat érzett a mellkasában, csípést a szemében. Sohasem láthatja már őket. Egész életében csak két igazi barátja volt, egy testvérpár. Elköltöztek, messze, még tizenöt évvel ezelőtt. Nem sokkal később halálhírüket hozta egy levél. Azóta teljesen elszigatelődött a többi embertől, még életében. És akkor jött Damon.
-Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Még nem volt alkalmam megköszönni. -húzta vissza a vámpírlányt Elena hangja a jelenbe.
-Igazán nincs mit. -mosolyodott el keserűen a lány. Vajon Damon mindent elmondott neki? Mivel nem látszott, hogy az még valamit szeretne közölni, úgy gondolta, hogy talán mégis titokban tartotta a férfi a történet egy részét a lány elől.
-Most, ha megbocsátassz. -csak ennyit mondott, majd berobbant Jeremy szobájába, megcsókolta, lerohant a lépcsőn és kivágtatott az utcára, úgy ahogy volt. A túlméretezett ingben és gatyában. Végigszáguldott az úton és hazament átöltözni.