A távolságot nem is érzékelte volna, ha nem lett volna ennyire kimerülve. Eleinte a kocsiút mellett haladt, és észre sem vette, de egy kevés idő elteltével már annak közepén rohant hazafele. Egyre jobban fáradt. Az utóbbi pár nap nagyon kimerítette, és az az egyetlen pohár vér volt az összes, amit az utóbbi hétben magába parancsolt. Ha éberebb, biztos hogy már réges-régen észrevette volna a felé száguldó terepjárót. Most viszont annyira elmélyedt a saját gondolataiban, hogy csak a koccanásra hőkölt fel. A kocsi elütötte. Biztos volt abban, hogy az jóval a megengedett sebesség fölött hajtott, mert nem csak hogy elcsapta a lányt, de az végig is bukfencezett az egész járművön, majd annak hátuljánál esett le. A sofőr első megrökönyödése után továbbhajtott. Biztos volt benne, hogy az, akit elütött, nem élhette túl az esetet. Nem szeretett volna szembenézni a következményekkel. Otthagyta, hiszen annak már nem számít. Később sok rémálmában jelent meg az élettelen test. Chloe nem szeretett volna feltápászkodni. Az első pillanatban el is ájult a fájdalomtól, de hamar felébredt. Kezdtek összeforrni az eltörött csontjai, hegesedni a sebei. Ha nincs ennyire legyengülve, akkor biztosan hamarabb rendbejött volna. Nem ment arrébb. Úgy gondolta, hogy ha ma már egyszer elütötték, másodszor biztos nem fogják. Ott feküdt az úton, védtelenül. Jó pár óra eltelt azóta, amikor érezte, hogy valaki feléhajolt. Biztos elaludt közben. Nem nyitotta ki a szemeit. Nem érdekelte, hogy ki az. Egy kéz érintette meg a fejét. Kifésülte a haját az arcából. Biztos látszott rajta, hogy él, mert nem nézte meg a pulzusát. Az ismeretlen felkapta a karjába, és elindult vele. Mintha túl gyorsan ment volna ahhoz, hogy ember legyen... Nem foglalkozott vele. Nem sokkal később lassítottak a tempón. Valószínűleg bejutottak a városba. Ilyenkor még nem lehetnek ébren sokan. Gondolkozott Chloe. Persze itt sokan tudnak a titokról. Jobb óvatosnak lenni. Egy tíz perces séta után megálltak, feltehetően egy ház előtt. Próbálta hordozója arcát elképzelni, mikor meglátja, hogy őt nem tudja bevinni. Nem sokáig próbálkozott ezzel, hiszen most már szinte biztos volt abban, hogy aki cipeli, az nem ember. Mégis ki bírta volna ennyi ideig a karjai közt tartani? Beléptek. Jól gondolta. Aki vitte, nagyon ügyes volt. Emberi fül nem hallhatta, amint bemegy, és becsukja az ajtót. Felmentek egy lépcsőn. Chloe mégis kinyitotta szemeit. Nem ismerte fel a szobát. Felnézett az ismeretlen arcába. Hirtelen újra életerősnek érezte magát. A fiú láttára teljesen feldobódott.
-Jeremy?
Az említett csak a szemeibe bámult, és nem mondott semmit. Nagyon lassan, finoman lelengedte a lány lábait. Mikor az már meg tudott állni rajtuk, újra ránézett. Majd magához húzta, és megcsókolta. Mikor újra elengedte, csak ennyit mondott:
-Ezzel még tartoztam neked.
Chloe rettenetesen boldog volt. Érezte minden porcikájában, hogy végre egyszer jókor van, jó helyen.
-Nem szeretnél zuhanyozni? -kérdezte. A lányra ráfért, bár nem szeretett volna sokáig távol lenni tőle. Egy poharat tartott Chloe szájához, a lány észre sem vette, amikor felvette azt. Érezte a mennyei illatot. Gyorsan kiitta a tartalmát.
-Köszönöm.
-A fürdő erre van.
A lány bement a szobába, ezúttal egyedül. Elbotladozott a zuhanyig, megnyitotta a vizet. Jéghideg volt. A ruháit lehámozta magáról, miközben várta, hogy az felmelegedjen. Lemosdott, mikor kész lett olyan érzést tört rá, mintha újjászületett volna. Visszanézett a koszos, vérfoltos, szakadt ruháira. Vétek lett volna azokat magára venni. Szörnyű állapotban voltak, és ő végre tiszta volt. Talált egy száraz törülközőt, abba burkolózott bele. Kinyitotta az ajtót, és elindult Jeremy szobája felé. Az éppen a szekrényében matatott, pár kevésbé nagy ruhadarab után kutatva. Felnézett a lányra.
-Elenától is kérhetnék, de... Nem hiszem, hogy mindenről tudnia kéne.
-Persze, jó ez így. Köszi. -közben azon gondolkozott hogy miről nem tudhat Jeremy nővére. A balesetről? Róluk?
-Kimehetek amíg átöltözöl. -mondta a fiú, és közben kacsintott is egyet hozzá. Chloe egy ideig gondolkozott, majd csak annyit mondott, hogy elég ha eltakarja a szemét. A fiú megtette, de amikor azt hitte, hogy a lány nem figyeli, kicsit kikukucskált a kezei közül. Sokat nem láthatott, hiszen az elképesztő sebességgel vette fel az inget, ami már minden lényegesebb részt eltakart. Egy picit hezitált, amikor meglátta azt a gatyát. Húzza fel csak úgy? Látta, hogy a fiú is észrevette a gondot, mert egy puhább alsó röpült felé. Elkapta, és felvette.
-Néztél? -a fiú úgy döntött, hogy Chloe erre nem vár választ. A lány ránézett arra az egy szem ágyra. Jeremy látta a pillantásában, hogy erősen gondolkozik. Talán el akar menni?
-Pihenned kéne. -azzal leült az ágy egyik oldalára, és megveregette a másikat. Betakarózott, és elfordult annak a széle felé. Hallotta ahogy Chloe is leül, majd lefekszik.
-Jó éjt Chloe.
-Jó éjt. -nyomott a lány egy apró puszit a fiú arcára.