Este elment a Gilbert ház elé. Jó ideig toporgott ott kint, de nem csöngetett. Tudta, hogy a fiú hallja őt, ha szeretne vele beszélni, akkor kijön. Nem szeretné ráerőltetni a társaságát. Leült ott kint, és várt. Nem tudta hogy mennyi ideig volt ott, de hallotta, hogy valaki jön a ház felé.
-Szia. Nem kéne neked otthon lenned? -kérdezte tőle Jenna.
-Jó estét. Chle vagyok. Rögtön megyek. - sóvárogva nézett Jeremy ablaka felé, de az zárva volt.
-Te vagy Chloe? Már sokat hallottam rólad. Nem szeretnél bejönni? Jeremy biztos örülne.
-Én nem vagyok olyan biztos benne... Megmondanád neki, hogy itt jártam? -most, hogy már bemehetett volna, nem volt több visszatartó erő. Nehéz volt megállnia hogy belépjen.
-Hát persze. -Jenna nem teljesen értette a dolgot. Ki jön ki éjszaka, hogy várjon egy ajtó előtt, majd megkérjen valakit, hogy szóljon hogy itt járt?
-Köszönöm.
Chloe nem tudott tisztán gondolkozni. Újra úgy érezte, hogy az egyetlen épeszű megoldás az, ha elmegy a környékről. Talán haza is mehetne... Persze észrevétlenül. Ha bárki rájön, hogy ki ő, akkor végeznek vele. Mégis, meg szerette volna látogatni a falut, és a közelében lévő kúriát, ahol már kétszer halt meg. Először a kő hozta vissza, másodszor vámpírrá vált. Ezúttal viszont a végső halál várná. Talán mégsem kéne odáig elmennie. A szomszéd falu is vissza fogja hozni az emlékeket. Nem volt teljesen biztos abban, hogy ezt szeretné, de máris elindult. Természetesen az erdőn keresztül. Megkedvelte ezt a helyet. Talán aludhatna itt... Mire ezt végiggondolta már le is feküdt. Nem szeretett volna visszamenni a házba. Másnap a madarak csicsergésére ébredt fel. Rögtön továbbindult. Egész nap a közeli településeken járt-kelt. Igaz, elég nagy feltűnést keltett, hiszen a földön aludt, és ez látszott is rajta. Mégis, a legtöbben inkább mintha féltek volna tőle. Nem ismerték, és szemei az elkeseredettségen kívül erőt is sugároztak. Inkább elkerülték. Ezért is lepődött meg, amikor az egyik asszony megszólította.
-Miss Salvatore? -erre rögtön felkapta a fejét. Valaki ismerte a testvéreket? De hogyan hozta őt velük kapcsolatba?
-Cleo? -mondta a nő, mivel a lány egy szót sem szólt.
-Karen Mud vagyok. Nem emlékszik rám?
-Elnézést, biztosan félreértés történt. A nevem Chloe... Smith. -a nő arcán látszott, hogy nagyon igyekszik pókerarcot vágni, de a szemén nem tudott uralkodni. Pillantása gyűlölettel volt teli.
-Sajnálom. -mondta olyan hangnemben, hogy a süket is hallotta volna rajta, hogy hazudik.
-További jó napot. -mondta, és lesúlytóan nézett végig a lány rongyos ruháin. De továbbment. Chloe fellélegzett. Nem szeretett volna tovább ittmaradni. Szélsebesen futott, hazafelé, Mysic Fallsba.