Chloe nem siette el a hazamenetelt. Egyszerűen nem tudta, hogy hogyan érez. Féltékeny? Ez biztos, pedig nem is tudta, hogy Damon milyen kapcsolatban van Elenával. Szerelmes? Ez is tagadhatatlan. De itt jön a bökkenő. Szereti Damont. Mindenkinél jobban. Viszont Jeremy... Bár eleinte csak egymás eszközei voltak, hogy bosszantsák Stefant, azután is együtt lógtak, hogy ez már nem zavarta azt. Megkedvelték egymást. Jeremy adott neki verbénás karkötőt. Ő pedig épp tervezte elárulni neki amit tudott. Lassan benyitott a szobájába. Akkora hévvel dőlt le az ágyra, hogy az kettétört. Szereznie kell majd egy újat. Semmi kedve nem volt elmenni otthonról a beszélgetés után. Pedig muszáj lesz. Az erdőben lesz még egy kis dolga... Miközben elmerengett kopogást hallott.
-Nyitva van. -mondta. Figyelt a szavakra. Sosem invitált be ismeretleneket.
-Remélem nem jöttem túl korán. -mondta Jeremy. Chloe gyorsan kiment a szobájából, és rácsukta az ajtót. Nem kell hogy a fiú lássa az ágyát. Nem így kéne megtudnia... De hogyan? Fogalma sem volt, hogy mit mondjon.
-Az erdőben jártál? -kérdezte a fiú egy apró mosollyal. Chloe végignézett a ruháin. Le sem tagadhatta volna, hogy hol járt.
-Fogadjunk nem az ösvényen mentél. - már nem tudta visszafogni a röhögést. A lány nem tudott vele nevetni. Egy kényszermosolyt küldött felé, de ennél többre nem volt képes. Most, amikor minden össze kezd állni kettőjük között, pont most kéne tönkretennie? Persze nem volt biztos Jeremy reakciójában, de tudta, hogy a fiú nem szereti ha elhallgatnak tőle bármit is. Ez pedig elég nagy titok volt. A fiú mintha észre sem vette volna ezt a megingást, közelebb lépett hozzá.
-Megvárlak itt, amíg átöltözöl. Azután elmesélhetnéd, hogy mi is történt. -újabb mosoly. Chloe örült ennek a pár szabad percnek. Hátha addig kitalálja, hogy hogyan is magyarázza el a helyzetet. Kínosan lassan csukta be az ajtót, vette le a szétszaggatott ruháit, és vette fel az újat. Belenézett a tükörbe, és a kezével végigsimított a haján. Kivett két falevelet, és mivel úgy bizonyult, hogy többet nem tud tenni a jó megjelenés érdekében, visszament Jeremy elé.
-Jobb így? -kérdezte meg a fiút.
-Nekem úgy is tetszett. Nagyon spontán volt.
-Köszönöm. Tudod, szerettem volna készülni, és jobban kinézni, de úgy elment az idő...
-Persze, biztos vagyok benne. -tette a következő megjegyzést a fiú, még mindig a szakadt ruhára gondolva.
-Chloe szúrós pillantást tett felé, és behozta a reggel készített sütit. Addig is húzza az időt.
-Ez a kedvencem. -hallotta a fiútól.
-Reméltem. Mit kapok, ha kitalálom hogy mi a kedvenc innivalód? -hallotta a saját hangját. Elorzadt. Nem, ennek nem így kell lennie.
-Egy csókot. -mondta a fiú. Meg is bánta. A lány úgysem tudja kitalálni. Hazudjon, és modja hogy az? Mi van, ha ezek után nem is szeretné kitalálni? De Chloe-nak tetszett az ajánlat.
-Várj itt. -szólalt meg a lány. Kiment a konyhába. Kinyitotta a titkos hűtőt. Két pohárba öntött az italból. Jeremy megérezte a másik szobában a vér illatát. Talán megsebezte magát Chloe? Menjen oda, és nézze meg? Segítsen? Végül inkább ott maradt, ahol volt. Nem szeretett volna kockáztatni. Vele nem. Hallotta, ahogy a lány közeledik. Majd meglátta a tálcát, és rajta a két vérrel teli poharat. Először azt hitte, hogy káprázik a szeme. Hogyan tudhatta meg? Miért hívta meg magához, ha tudja, hogy mi ő? Azután vette csak észre, hogy két darab pohár díszeleg ott. Chloe is vámpír lenne? A lány átnyújtotta neki az egyik üdítőt, a másikat felhajtotta. Jeremy még mindig csak bámult maga elé.
-Mióta tudod? -nyögte ki magából a fiú.
-Mióta először találkoztunk. Eléggé megszorongattad a kezemet. De csak később lettem benne biztos. Akkor amikor invitálás után jöttél csak be.
-Mit kéne erre mondanom? Örülnöm kéne, hogy nem vagy velem veszélyben? Hogy hiába aggódtam érted, mert nem volt értelme? Vagy el lehetett volna mondanom az igazságot, mert úgysem ijesztett volna el tőlem?
-Nem tudom. Nem kell semmit sem mondanod.
-Gondolkoznom kell egy kicsit. -letette a teli poharat, és távozott. Chloe szörnyen érezte magát. Most már tudta hogy milyen sokat jelent neki a fiú.