Miután Chloe elment, Stefan kérdőre vonta Jeremyt. Nem sejtette, hogy az eleinte vad, gyilkolászós fiú most már inkább a vérbankokat részesíti előnyben. Nem is várta meg amíg ezt el tudja magyarázni, szörnyen lehordta figyelmetlensége miatt.
-Baja is eshetett volna! Miért jöttél vissza? -Követelte a választ.
-Azt még te sem gondolhatod, hogy az egész suli előtt megtámadnék bárkit is?! -Vágott vissza Jeremy. -Egyébként már rég nem támadtam meg senkit, csak nem hagytál szóhoz jutni, hogy ezt elmondhassam... -Tette hozzá mérgesen. -Most, ha megbocsátassz, elmennék órára. -Közölte arrogánsan, és elrohant a lány után.
Ebben a pillanatban ért oda Stefan mellé Elena.
-Jeremy itt van? -Kérdezte ijedt tekintettel.
Itt. -Volt a tömör válasz. -Egyébként pedig nagyon úgy néz ki, hogy azzal akar engem bosszantani, hogy egy lány életét teszi kockára. Bár saját bevallása szerint már nem támad emberekre, de emlékszel, hogy mi történt, amikor legutóljára hazajött...
Egyikük sem szeretett volna visszaemlékezni a halálesetre. Igaz, Jeremy akkor gyorsan elment, hiszen szülővárosa lakóit nem szerette volna meggyilkolni. Viszont Stefan már erre is gondolt. A lány most jött. Nem idevalósi. Könnyű célpont lehet.
-Elena, van még verbénás karkötőd? Nem nyújt ugyan teljes védelmet neki, de legalább tennénk valamit...
-Nem hiszem. Elosztogattam mindet ismerősöknek. De Jeremynél van egy. -Halt el a hangja. Ő sem hitte, hogy ha kérnék, a fiú odaadná nekik a tárgyat. Töprengésüket a csengő zavarta meg. Gyorsan elsiettek órára, ahol Caroline, és Bonnie már nagyon várta Elenát. Nem igazán figyeltek a tanár mondandójára, egymással beszélték meg a nyár izgalmait. Persze épp tegnap találkoztak utóljára, az évnyitó bulin, de ez már hagyománnyá vált a lányok között, úgyhogy kénytelenek voltak megbeszélni az akár együtt átélt eseményeket is. Észre sem vették, már az egész nap eltelt.