10 évvel később, Mysic Falls-ban.

Újra elkezdődött az iskolaév. Diákok özönlöttek be újra a rettegett kapukon. Elena is ott toporgott a sorban Stefan mellett. Ahogy oldalra pillantott mintha Jeremy-t látta volna meg a tömeg közepén egy pillanatra. De hisz ez lehetetlen, mondta magának. Az öccse mióta vámpírrá vált nem gyakran jött haza, ezzel az őrületbe kergetve Jennát, akinek fogalma sem volt az igazi okról. Egyedül azt tudta, hogy a fiúnak nagyon fájt Anna elvesztése. A lány már nem is tudta, hogy mióta nem látta az öccsét.
Bár ő nem hitt a szemének, mégis Jeremy volt az az alak a tömegben. Próbált elvegyülni, bár erre semmi szükség nem volt, hiszen a diákok nem tudták hogy mennyit változott a nyár alatt. A fejét leszegte, próbált senkire sem ránézni, amikor nekiütközött valakinek. Ő állt továbbra is, mintha mi sem történt volna, de a lány, akinek nekiment, a földön feküdt. Az összes könyve kihullott a karjaiból. Felnézett, és próbált mentegetőzni, amiért nem figyelt eléggé arra, hogy jönnek-e szembe. Göndör barna haját simította épp ki az arcából, amikor Jeremy felé nyújtotta a kezét.
-Semmi gond, én sem figyeltem. Sajnálom. - Hallotta saját hangját, és szörnyen meglepődött. Már egy hónapja is volt annak, hogy egy emberi lényhez szólt. Már húzta volna el a kezét, amikor a lány azt kissé bizalmatlanul, de megfogta. Fehúzta őt. Semmiség volt ez neki.
-Tényleg sajnálom. -Szólaltak meg egyszerre.
A fiú kapva az alkalmon, hogy még mindig szorítja a lány kezét, bemutatkozott.
-Jeremy vagyok. Még nem láttalak a suliban. Új vagy errefelé?
-Igen, nem rég költöztem Mysic Fallsba. - mondta egy félénk mosoly kíséretében a lány. -Egyébként Chloe vagyok. -felelte, és lenézett a csuklója irányába. A fiú követte a tekintetét, és rögtön észrevette, hogy még mindig erősen markolja azt. Bizonyára nem volt annyira kellemes érzés ez Chloe-nak, gondolta, hisz nem nagyon figyelt arra, hogy ne okozzon ezzel fájdalmat. Csodálkozott is, hogy a lány nem ordít fájdalmában. Gyorsan elengedte a kezét. Látta ahogy gyorsan megdörzsöli az elgémberedett végtagját, hogy újra jó legyen a vérellátása.
-Te aztán erős vagy. - Jegyezte meg egy újabb mosoly kíséretében.
De az erre a kijelentésre válaszoló zavart kifejezést már nem látta Jeremy arcán, mert igyekezett összeszedni a folyosón szétszóródott holmiait.
-Mit keresel te itt? -Hallották mindketten egy fiú hangját. Felnéztek, és mindketten megismerték az illetőt. Igaz, Jeremynek könnyebb volt a dolga, de Chloe is eleget hallott már Stefanról Damontól. Úgy tűnt tíz év alatt semmit nem felejtett el. Megijedt a lehetőségtől, hogy Ő is a közelben lehet. Igaz, ezért jött ebbe a kisvárosba, de elképzelni sem tudta a férfi reakcióját arra, amikor meglátja a halottnak vélt lányt. Legnagyobb félelme mégis az volt, hogy a vámpír nem ismeri majd meg őt. Lehet, hogy csak egy volt a sok áldozat közül. Lehet, hogy még annyit sem ért el, hogy az ne feletse el őt...
Arra viszont sohasem gondolt, hogy Damon mesélt volna róla Stefannak. Egyáltalán, nem hitte, hogy a két testvér akár kapcsolatba léphet egymással. Mégis, most Stefan megkérdezte, hogy mit keres itt. Mit válaszolhatna?
-Ide járok iskolába, ha nem tudnád. - Felelte Jeremy, miközben elég mérgesen nézett Stefanra.
Chloe kicsit csalódott volt. Mégis hogy gondolhatta, hogy ilyen fontos volt a férfi számára? Hogy beszélt volna róla? Nem teljesen egyértelmű, hogy a másik testvér ehhez a fiúhoz szólt? De kesergése közben is észrevette Stefan oldalpillantását felé. Minta Jeremyvel közölni szerette volna, hogy óriási ívben kerülje el őt. Mégis tudna valamit? Nem volt ideje a töprengésre, mert nem szeretett volna elkésni az első napján ebben az iskolában.
-Mennem kellene... -Szólalt meg.
-Hol lesz órád? Elkísérhetlek. - Válaszolta Jeremy, mintha csak bosszantani szerette volna a mellette álló fiút, aki már leplezetlenül próbálta a mimikájával közölni azokat a szavakat, hogy: eszedbe se jusson! Mielőtt Chloe elfogadhatta volna, megszólalt.
-Elena szeretne veled beszélni. -A lány értette a célzást.
-Köszi Jeremy, de nyugodtan beszélj vele. Talán eltalálok egyedül is a teremig. -Tette hozzá egy apró kacsintással. -A 23-as az emeleten van, igaz?
-Ott lesz órád? Mert nekem is. - tette hozzá a fiú széles mosollyal Stefan felé. -Fent van jobbra.
-Köszi, akkor még találkozunk. -Válaszolta Chloe, mielőtt elsietett a fiúktól.