Felrohantak az emeletre, és minden szoba összes zugát átnézték a vámpírt kutatva. Ordítozással lelkesítették egymást. Benéztek az ágyak alá, letépték a terítőket, hogy belássanak az asztalok alá, kivágták a szekrények ajtajait, kutató szemekkel néztek minden sarokba. Senkit nem találtak, de nem adták fel. Elkezdtek kutatni lejjebb is. Pár perc alatt mindent leromboltak, szétszaggattak, eltapostak és keresztüldöftek a fa botokkal. A nagy robajban egyikük sem hallotta a rejtett odúban lélegző lány halk zihálását. Chloe rettenetesen félt. Tudta, hogy ha rátalálnak, akkor nincs sok esélye a túlélésre. Azt hinnék, hogy ő is vámpírrá változott, vagy segített Damon szökésében... Ami nem áll nagyon távol a valóságtól. Bár nem is gondolta, hogy hagynának neki arra időt, hogy magyarázkodjon. A szűk lyuk, amiben tartózkodott nem volt túl bizalomgerjesztő. Damon ebben tárolta azt a pár csomag vért, ami a hűtőbe már nem fért bele. Nem rejtegette a lányok elől ezt a helyet, hiszen biztos volt benne, hogy azok nem fognak erre emlékezni, ha nem akarja. Ez igaz is volt, egy kivétellel. Chloe nagyon örült, hogy a vámpír ennyire bízott a képességeiben. Mikor azonban kissé ki szerette volna nyújtóztatni a lábait kilyukasztotta az egyik zacskót. A vér illata lengte be a szűk helyiséget...