Nos, most azt hiszem méltán lehetek büszke magamra, mert csupán egy nap kihagyás után itt az új részlet. :D Egyébként gondolkoztam a fanfic jövöjén, az egyik ötletem az volt, hogy befejezem, írok neki valami ütős véget, és ennyi, de annyira hozzánőtt a szívemhez, hogy nem tudom, hogy menne-e. :P A másik gondolat meglepi, lehet hogy majd megvalósítom. X D Egyébként nagyon érdekelne, hogy körülbelül hányan olvassák az irományomat. :$ Mert azt persze látom, hogy egész sokan jöttök nap mint nap (kösziköszi<3) de hogy ebből hányan olvasnak, arról fogalmam sincs. Ha egy rövid kommentet hagynátok itt néha, annak iszonyatosan örülnék. :$

"Jeremy a Salvatore ház előtt megtorpant. Megállt a küszöbön, és várt egy pillanatot, mielőtt belépett volna. Érezte, hogy indulatból cselekszik, de nem tudott uralkodni magán.
-Damon? -ordította el magát.
-Szia Jeremy. -hallotta meg Stefan hangát.
-Ő is itt van? -kérdezte, de gyűlöletét nem tudta leplezni. Stefan nem csodálkozott, megszokta már, hogy a bátyját nem sokan kedvelik.
-Most mit tett? -kérdezte." Tovább >>